Névadónkról

TÓTH PÁL
Majsajakabszállás tanítója

1831. június 10-én született Kiskunmajsán. Alsó- és középfokú iskoláit itt végezte el. 1856-ban házasságot kötött László Viktóriával, aki odaadó segítőtársa volt élete során. Majsajakabszállásra valószínűleg 1858-ban vagy nem sokkal előtte költöztek, mert ekkor már pusztabírája a Kiskunmajsához tartozó területnek. A majsai képviselő-testület 1859-ben kinevezi az ekkor újonnan (a mai emlékpark helyén) épült iskola tanítójává. A római-katolikus missziós körzet felkéri és felruházza különböző egyházi jogokkal, keresztel, áldoztat, temeti a puszta halottait. Nagy fájdalommal hét saját gyermeke közül négyet. Bérmáltatja tanítványait, és a körzet kántori tisztségét is ellátja. Csodálatos energiával, szorgalommal és felelősségtudattal áldotta meg a teremtő. Ezzel még koránt sincs kimerítve az összes tevékenysége. A kötelező tantárgyak mellett a hittan tanítása egyik legfontosabb feladata volt. Ugyanolyan lelkiismeretes munkával végezte ezt a tevékenységet is, mint a saját gyermekei lelki nevelését. Nem maradt el a mezőgazdasági munka, a kertészkedés, fanemesítés alapjainak megismertetése, oktatása sem. A tanítói, egyházi és a közigazgatási (pusztabírói) feladatok mellet egyéb, a létszámban gyarapodó pusztán jelentkező feladatokat is ellát (postai levélkézbesítés a gyerekeken keresztül, hivatalos iratok megírása stb). Nagy szüksége volt a magára hagyott tanyavilág emberének ilyen szeretetben megnyilatkozó becsületes vigasztalóra, tanítóra. Ismerte a pusztai ember szegénységét, rettenetes lelki és szellemi nyomorúságát, ínségét. Ezért minden emberrel úgy bánt, mintha valamennyien hozzátartozói, gyermekeik pedig, mintha sajátjai lettek volna. Sokat foglalkozott a tanítványai egészségével. A kijelölt diákoknak ellenőrizniük kellett, betartották-e a többiek a megbeszélteket. Ez abból állt, hogy minden reggel el kellett fogyasztaniuk egy fej vörös-, vagy fokhagymát. Tudta, hogy ez a természetes jótékony és hasznos gyógyszer minden családban megtalálható, az orvos által felírt patikaszert és a kórházi ápolást nem tudták volna a szülők megfizetni, ezért neki kellett fokozottan a gyermekek egészségére figyelni. Számtalanszor előfordult, hogy sapka, kesztyű vagy sál nélkül ment haza. Felesége tisztában volt azzal, hogy a hiányzó ruhadarabok valamelyik kisgyermeket védik a megfázástól. Ezért az odafigyelő jóságos bánásmódért a szülők nagyfokú tiszteletét és szeretetét vívta ki. Hosszú évtizedeken keresztül úgy emlegették, mint a puszta lámpása, jótevője. Ezen kívül 20-25 gyermek keresztapaságát vállalta. Mindezt a számtalan feladatot, amit még felsorolni is sok, olyan körülmények között látta el, hogy a mai ember el sem tudja képzelni! Minden munkáját a petróleumlámpa gyér világánál végezte. Sok hivatalos teendője mellett még arra is volt ereje, hogy évekig figyelje az időjárást, összehasonlítsa és leírja, rögzítse az adatokat. Mindezek mellett természetes, jó humora volt és ez megmaradt élete végéig. A következő derűs történet is erre utal. Egy alkalommal tanfelügyelők jártak a pusztán. Kifogásolták az egy tanterembe összezsúfolt gyermekek nagy létszámát. Ezt a legszigorúbban tiltják a hivatalos rendelkezések! Két tantermet kell létrehozni, mondták! Drága jó tanító szerény válasza: uraim önöknek itt az alkalom egy új iskola építésére! Ugyanis nekünk erre egy fillérünk sincs! Az elmés és bőséges humorral megáldott tanító úr a későbbiekben úgy oldotta meg a kérdést, hogy a padok között a tanterem hosszában léckorlátot húzott, s az egyiket kinevezte az első, a másikat a második tanteremnek, s a katedráról rendületlenül tanított tovább. A második tanteremet, melyet kápolnaként is használtak, csak 1873-ban építik meg. 1884-ben amikor a missziós körzet élére Majsajakabszállásra került a szerzetes Lehosit Kajetán atya, segítőtársa, barátja lett a tanító úrnak, s ő felszabadulhatott sok teendő, főleg az egyháziak alól. Tóth Pál házába fogadta, mivel az atyának nem volt lakása. Mint családtag, velük élt haláláig. Ekkor már a Tóth család három generációja élt együtt a (mai) Móra Ferenc utcai házban. A község elöljárói és lakosai eldöntötték, hogy templomot kell építeni! Megkezdődött a fáradtságos munka. A tanító úr a templomépítési bizottság jegyzői feladatait ellátta, számtalanszor indult tanítás után, kevés szabadidejét feláldozva, pénzt gyűjteni az építkezéshez. Mindezt abban az időben, amikor a szegénység tetőzött az országban. Fogta a kis Aladdin-féle lámpáját, amelybe egy szál gyertyát tett, hogy a sötétben tájékozódni tudjon és tette a dolgát. Végül összegyűlt a pénz és elkezdődhetett az építkezés. A megépült templomot a millennium évében 1896. július 19-én szentelték fel, mindenki nagy boldogságára! Azonban a jóságos tanító úr a küzdelmes és embert próbáló évek folyamán igen megfáradt. 46 évig tartó lelkiismeretes munka után 1905-ben a vallás- és közoktatási miniszter nyugállományba helyezte. Az 1904/05-ös tanévet már nem ő, hanem unokája, Nemes-Szabó Károly kezdte el. A kecskeméti királyi tanfelügyelő a népoktatói és nevelői munkásságáért köszönetét és elismerését fejezte ki. Nyugállományba helyezése után már nem a fejekben, hanem a csodás kis kertjében palántálgatott haláláig. 1911. május 5-én távozott az élők sorából a puszta népe nagyra becsült tanítója a, puszta lámpása, jótevője. Majsajakabszálláson helyezték örök nyugalomra. Tanítói munkáját unokája, Nemes Szabó Károly, Regina lányának gyermeke folytatta, tíz éven keresztül. Köszönöm az Égieknek, hogy e nagyszerű, igazlelkű ember, Tóth Pál tanító úr dédunokája lehetek!

Lejegyezte: Nagy Gergelyné, született Dósay Gizella, Tóth Pál dédunokája

 




 
E-mail:
Jelszó:
<<< regisztrálás
 
 
 
 
 
 
2016 december
- Ünnepi meghívó
- Tájékoztató a fúrott kutak engedélyezéséről
- Iskolai, óvodai hírek
- Hírek, hirdetések
 
 
45.2 Alsós tanulmányi kirándulás 2016 Szeged
2016-06-09
14. Angolos hamburgerezés 2016.03.18.
2016-03-18
04. Apák napja a 2. osztályban 2017
2017-02-10
 
 
Kunszállás Önkormányzat
6115 Kunszállás
Dózsa György u. 24
Tel.: 76/587-621
E-mail: info@kunszallas.hu
Polgármester: Kovács Imre
Impresszum  |  Honlap térkép